MIÉRT NEM LÁTJÁK AZ EMBEREK AZ IGAZSÁGOT

AZ IGAZSÁG ELŐTT FESZÜLŐ KILENC FÁTYOL

Csaknem egy évtizeddel ezelőtt, egy kedves barátom és kollégám Don Harkins egy csodálatosan elgondolkodtató dolgozatot írt „A rabszolgaság és a nyolc fátyol" címmel.

Harkins korai halála előtt órákon át beszélgettünk erről a „Nyolc-fátyol elméletről" – és a végén Don megkért, hogy írjak róla egy cikket az újságjába, az „Idaho Observerbe".

Azért kért meg, mert én is megosztottam a kutatásaim nagy részét vele, és közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy valójában KILENC fátyol fedi az emberi lelket (vagyis az értelmet), és hogy a szellemi fejlődéshez és az IGAZSÁG teljes megismeréséhez ezt a kilenc fátylat kellene átszakítani.

Viccelődtem is Donnal, hogy a téma kifejtéséhez az Idaho Observer egy teljes számára lenne szükség, és még akkor csak a felszínt kapargatnánk. Don viszont igazán tehetséges szerkesztő volt, mert képes volt ezt a bonyolult történetet olvasható formába sűríteni.

Don Harkins emlékére, íme a szóban forgó írás, a lehető legtömörebb formában.

MIÉRT VAN KILENC FÁTYOL NYOLC HELYETT?

Bárki is komolyan keresi az igazságot, végül rábukkan a matematika hihetetlen szimmetriájára és szerkezetére, ami különösen igaz az 1-9 egész számokkal kapcsolatos fraktálgeometriában.

A legalapvetőbb példaként vessünk egy pillantást erre a kilenc egyenletre:

Hát nem csodálatos?

Azt is nagyon érdekesnek találom, hogy a történelem összes nagy filozófusa, mint például Arkhimédész, Kopernikusz, Szókratész és Da Vinci is elsősorban matematikusok voltak.

Úgy vélem, hogy a bibliai próféciáktól a DNS-szálakig minden nagyon egyszerű matematikai képletekre és mintákra épül – de nem akarok előreszaladni, mert már maga az, hogy megértjük a matematika szerepét, egyike a kilenc rejtett fátyolnak.

Vegyük például az ókorban működő úgynevezett „misztikus iskolákat"...

Sumér és Babilon árnyékos templomaiban a Kabala mutatta meg az utat a végső „szentek szentjéhez" – az élet, a teremtés és Isten felfedéséhez – és ha becsülettel és igaz módon tették magukévá, akkor az ember végső eredetéhez is.

Ennek során szisztematikusan át kellett törniük és magunkévá tenniük a megértés 9 szintjét, vagyis fel kellett mászniuk az „Igazság fennsíkjaira" mielőtt végleg beléptek volna a „Nirvánába" (vagyis az Istennel való végső egységbe), ahogyan azt a szabadkőművesek modern tablóin ábrázolják.

Hasonlóan egy óriási Sudoku rejtvényhez, az életnek nevezett emberi tapasztalás számos figyelemre méltó módon tényleg az 1-9 számok körül forog. Mindennek megvan a maga helye a rendszerben, és minden szépen és pontosan illeszkedik az idő és a tér örök rácsozatába.

Ez tehát nem más, mint az Igazság egyik definíciója – rejtett, misztikus tudás, amely teljes mértékben illeszkedik a logikának nevezett matematikai rácsba.

MIÉRT NEM LÁTJÁK AZ EMBEREK AZ IGAZSÁGOT?

Erre a kérdésre a legjobb választ Don Harkins bölcs szavai adták meg 2001-ben:

„Az elmúlt néhány évben kidolgoztam és elvetettem már több elméletet  is, azzal kapcsolatban, hogy miért nem látja a legtöbb ember az igazságot – még akkor sem, ha az pofán vágja őket.

Számtalan beszélgetést folytattam azokkal, akik képesek meglátni az „összeesküvést”, és közösen próbáltuk feldolgozni a csalódottságunkat, hogy a legtöbb ember nem képes felfogni még a rendkívül jól dokumentált érveket sem, amelyek segítségével bemutatjuk nekik a kollektív rabszolgaság és kizsákmányolás folyamatát.

Általában végül arra jutottunk, hogy a legtöbb ember egyszerűen „nem akarja látni”, mi is folyik valójában.

A világ hatalmi elitjét alkotó rendkívül gonosz férfiak és nők ügyesen létrehoztak egy virtuális legelőt, ahol a fű olyan zöld, hogy csak kevés ember veszi nagyon ritkán (ha egyáltalán) a fáradságot, hogy elég sokáig felnézzen a legelésből ahhoz, hogy észrevegye a fülébe tűzött, élénk színű bilétát.

Ugyanazok az emberek, akik a legelő füve miatt nem látják a saját rabszolgaságukat, hajlamosak elmebeteg „összeesküvés-elmélet”- hívőknek tekinteni azokat, akik képesek túllátni az állatfarmon, és bekukucskálnak a földesúri kastély szalonjába.

Most viszont megértettem, hogy miért is van ez.

Nem kell azt gondolnunk, hogy akik nem veszik észre, hogy a hatalmi elit vezetése alatt lassacskán elfogy a szabadságuk, „nem akarnak látni” – ők tényleg nem látják, hogy mi történik velük, mert nem hatoltak át azon a fátylon, amely elhomályosítja a látásukat.

Minden emberi törekvés igazából egyfajta szűrési folyamat. A sport erre az egyik legjobb példa. Addig játszunk mindenféle sportokat, amíg ki nem rúgnak minket a játszótérről. Persze a profi sportolóknak meg súlyos pénzeket fizetünk, hogy láthassuk, ahogyan őket soha nem rúgják a játszótérről. Minden tavasszal több millió gyerek játszik az ifi bajnokságban, és addig szűrik őket, amíg végül marad kb. 50 srác, aki októberben indulhat a világbajnokságon.

Az első fátyol mögött hétmilliárdnál is több ember él a bolygónkon. A legtöbbjük úgy él és hal meg, hogy egyszer sem foglalkozik mással komolyabban, mint hogy mi kell ahhoz, hogy megéljen. 

Az egész emberiség kilencven százaléka az első fátyol átszakítása nélkül él és hal meg. 

Sőt, azt lehet mondani, hogy a világ 7 milliárd emberének kevesebb mint 1%-a fogja valaha is átszakítani mind a kilenc fátyolt, és úgy tűnik, hogy még ez az elenyésző kisebbség is egyre csökken. 

Azért ugyanis, hogy a „virtuális legelő” zöld maradjon, a globális elit sikeresen megveszteget sokakat azok közül, akik már több fátylat is átszakítottak, hogy ők aztán eltérítsenek másokat, akik sok területen esetleg közelednének az igazsághoz. Én ezt egyszerűen intellektuális elkurvulásnak hívom – eladják az egyetemes igazság elsőszülöttségi jogát egy tál értéktelen lencséért. 

A gazdagság, a hírnév és a társadalmi felemelkedés aranyozott cicomája már sok tehetséges értelmiségi embert elcsábított. 

Don Harkinst illeti a dicsőség a „Kilenc fátyol” alábbi frissített leírásáért.

Az emberek tíz százaléka átszakítja az első fátyolt, és megtalálja a politika világát. Szavazunk, aktivizáljuk magunkat, és véleményt alakítunk ki. A véleményünket a körülöttünk lévő fizikai világ formálja; a közoktatásban eltöltött évek „kondicionálnak” minket arra, hogy hiteles forrásként fogadjuk el a kormányzati tisztviselőket, a médiaszemélyiségeket és más „szakértőket”.

Ezen embercsoport kilencven százaléka úgy éli le az életét és hal meg, hogy nem szakítja át a második fátylat.

A második fátyol:

Az eddig eljutott emberek tíz százaléka átszakítja a második fátylat, és felfedezi a történelem világát, az ember és az államhatalom közötti viszonyt, valamint az alkotmányos és szokásjog alapján való önrendelkezés jelentését.

Ezen embercsoport kilencven százaléka úgy éli le az életét és hal meg, hogy nem szakítja át a harmadik fátylat.

A harmadik fátyol:

Tíz százaléka azoknak, akik átszakították a második fátylat, végül átszakítják a harmadik fátylat, hogy végül rájöjjenek, hogy a világ erőforrásait, beleértve az embereket is, rendkívül gazdag és nagyhatalmú családok tartják az ellenőrzésük alatt, akiknek a régi világban összeharácsolt vagyona a korszerű zsarolási stratégiák segítségével a jelenleg eladósodott világgazdaság alapjává vált.

Ezen embercsoport kilencven százaléka úgy éli le az életét és hal meg, hogy nem szakítja át a negyedik fátylat.

A negyedik fátyol:

A fenti emberek közül tíz százalék átszakítja a negyedik fátylat, hogy felfedezze az Illuminátusokat, a szabadkőművességet és más titkos társaságokat.

Ezek a társaságok szimbólumok és szertartások segítségével adják át nemzedékről nemzedékre a misztikus tudásukat, amelyet viszont arra használnak, hogy a hétköznapi embereket a földön élő legrégebbi vérvonalak politikai, gazdasági és lelki rabigájában tartsák.

Ezen embercsoport kilencven százaléka úgy éli le az életét és hal meg, hogy nem szakítja át az ötödik fátylat.

Az ötödik fátyol:

Újabb tíz százalék továbblép, átszakítja az ötödik fátylat és megtudja, hogy a titkos társaságok annyira fejlett technológiával rendelkeznek, hogy korlátlanul képesek az időutazásra és a csillagközi kommunikációra, és képesek az emberek gondolatait, sőt még a cselekedeteit is irányítani, s ezt a tagjaik olyan könnyedén teszik, mint amikor mi azt mondjuk a gyermekeinknek, hogy most már ideje lefeküdniük.

Hasonlóan Noé korához, ez a technológia még szintetikus életformák létrehozására is képes, mivel az ember arra törekszik, hogy kiszorítsa az Istent.

Ezen embercsoport kilencven százaléka úgy éli le az életét és hal meg, hogy nem szakítja át a hatodik fátylat.

A hatodik fátyol:

Újabb tíz százalék továbblép, átszakítja a hatodik fátylat és megtudja, hogy a sárkányok, gyíkok és a földönkívüliek, akikről azt hittük, hogy csak a gyermekirodalom kitalált szörnyei, tényleg léteznek, és valójában ők állnak irányító erőként a negyedik fátyol után feltárt titkos társaságok mögött.

Ezen embercsoport kilencven százaléka úgy éli le az életét és hal meg, hogy nem szakítja át a hetedik fátylat.

A hetedik fátyol:

Tíz százalék továbblép, és átszakítja a hetedik fátylat, ahol teljes mértékben megérti és magáévá teszi a fraktálgeometria és a számok egyetemes törvényének hihetetlen világát.

Meglátjuk, hogy az egész világegyetem teremtő ereje számkód-képletekhez és számsorozatokhoz kapcsolódik, és feltárul minden „titok”, beleértve az idő és a tér szövetét, a párhuzamos univerzumokat, és az elérésük lehetőségét is.

Akik elég értelmesek ahhoz, hogy átszakítsák a hetedik fátylat, gyakran nem tudnak ellenállni az uralkodó elit által kínált hatalmas vagyon csábításának és ígéretének, és így az ebbe a csoportba bekerülő emberek több mint kilencven százaléka úgy fog élni és meghalni, hogy nem szakítja át a nyolcadik fátylat.

A nyolcadik fátyol:

A nyolcadik fátyol átszakításakor feltárul Isten és a SZERETET néven ismert tiszta energia, vagyis a minden élőlényben jelenlévő tiszta életerő – ami egy és ugyanaz.

Mélyen gyökerező alázatra van szükség ahhoz, hogy valaha is átszakítsuk ezt a fátylat.

A  kilencedik fátyol:

A kilencedik fátyol átszakítása azt jelenti, hogy tökéletesítjük a szeretetnek nevezett tiszta energiát, s ezáltal valóban eggyé válunk Istennel és az ő kifejeződéseivel.

A tiszta energia tökéletesítésével teljes mértékben átéljük a könyörületességet és teljesen megértjük az egyetemes tervet; maga az élet is teljessé válik, a kör bezárul, s ártatlan gyermeki szemmel, de egyúttal a nyolcadik fátyol után nyert tiszta SZERETETBŐL fakadó legmélyebb bölcsességgel tekintünk a világra.

 Fontoljuk meg a következőket:

Ha ez az elmélet helytálló, akkor csak mintegy 60.000 ember él a bolygón, aki sikeresen átszakította a hatodik fátylat.

Érezzük át a hihetetlen iróniát a helyzetünkben: akik beragadtak az 1–5. fátyol mögé, nem tehetnek mást, mint hogy veszélyes őrülteknek tekintsék azokat az embereket, akik átszakították a későbbi fátylakat.

Minden egyes átszakított fátyollal exponenciálisan csökken a megvilágosodott emberek száma, akiket a kevésbé felvilágosult emberek exponenciálisan növekvő tömege tekint elmebetegnek.

Hogy fokozzuk az iróniát: minél jobban próbálja egy „hatodik vagy későbbi fátylas” ember elmagyarázni, hogy mit lát, azoknak, akik nem képesek azt meglátni, annál őrültebbnek tűnik a számukra. A fentiek fényében ez sajnos evidens.

Ráadásul az olyan intézményeket, mint például a rasszizmus ellen küzdő „Southern Poverty Law Center”, pontosan az uralkodó elit hozza létre és finanszírozza, hogy hatékonyan tudja ráaggatni az ilyen felébredt személyekre a „gyűlöletkeltő” és a „terrorista” címkét.

ELLENSÉGÜNK, AZ ÁLLAM

A bolygón elő emberek nagy többsége az első két fátyol mögött található.

Ők az államhatalom eszközei:  A második fátylas emberek a hiszékeny szavazók, akik tudatlanságukban támogatják a politikusok intézkedéseit, hogy több millió első fátylas embert küldjenek el idegen földre, ágyútöltelékként meghalni – ezeknek a szerencsétleneknek egyetlen társadalmi feladat jutott: hinniük kell abban, hogy a hatalmi elit öncélú machinációi nemzetbiztonsági ügyek, és érdemes értük meghalni.

A harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fátylas emberek egyre fokozódó gondot jelentenek az államhatalom számára, hiszen egyre kevésbé lehet őket eszközként felhasználni arra, hogy megszilárdítsák a kis létszámú hatalmi elit kezében összpontosuló hatalmat és gazdagságot.

Eléggé gyakori az is, hogy ezek az emberek minden egyes átszakított fátyollal egyre többet kénytelenek feláldozni a baráti és családi kapcsolataikból, a szakmai karrierjükből és a személyes szabadságukból.

Albert Jay Nock (1870-1945), az „Ellenségünk, az állam” (1935) c. könyv szerzője elmondta, mi történik azokkal, akik megtalálják, és magukévá teszik az utolsó két fátylat:

„Mit volt képes kitalálni legjobb megoldásként az államhatalom az igazi Szókratésszel és az igazi Jézussal szemben, amikor szembekerült velük? Az egyiket megmérgezte, a másikat pedig keresztre feszítette, csupáncsak azért, mert annyira elviselhetetlenül kínosak voltak a számára, hogy egyszerűen nem hagyhatta őket életben.”

KÖVETKEZTETÉSEK

Ahogy Don Harkins írta:

„És így most már tudjuk, hogy nem az a baj, hogy embertársainkat annyira leköti a saját életük, hogy „nem akarják meglátni” a szolgaságuk és kizsákmányolásuk működési elveit.

Egyszerűen „nem látják meg”, mint ahogyan én sem látom, hogy mi van egy összehúzott függöny másik oldalán.”

Jelen dolgozattal három dolgot kívántam elérni:

1. Megértetni az utolsó néhány fátyolnál tartó maroknyi emberrel, miért nincs más választásuk a tömegeknek, mint hogy őrületnek értelmezzék az ő tisztánlátásukat;

2. Megértetni az első két fátyol mögött lévő emberekkel, hogy az élés, a lélegzés és a gondolkodás csak a kezdet; és

3. Megmutatni az embereknek, hogy az életünk legnagyobb kalandja mindig a következő fátyol mögött található, mert az átszakítás után máris eggyel kevesebb fátyol lesz köztünk és Isten (én úgy mondanám, „a legmagasabb szintű rezgés”) között.

***

Forrás: ATrueOtt weboldala

Fordította: Viszocsánszki Mihály

====================================================================================================

====================================================================================================

JÉZUS A MEGVÁLTÓ?

Jézus korában a hasonló képességű csodatévők sokasága élt és alkotott, akikre ma már nem is emlékszik vissza a történelem tanítás! Olvashattuk már több helyen, hogy ezt a kort, s a megelőző pár száz évet a messiások korának tartották. Elindult az emberiség egy tudatosodás felé vezető úton. Gondoljunk csak bele, hogy az akkori földi lakosok számához képest mily nagyszámú nagy-gondolkodó, emelkedett tudású ember élt. Korunkra még mindig azok az évek vannak a legnagyobb hatással.

Ezért volt szükség egy "megváltóra"?

Ha alapul vesszük azt, hogy a földi élet nem a darwini elmélet alapján jött létre, akkor nagyon is nagy az esély - az adatok alapján -, hogy megalkották az emberiséget, hogy szolgája legyen egy másik fajnak. Erre utaló számtalan bizonyíték tárult már elénk.

A "messiások kora" kétségbe ejtette őket, nem gondolták, hogy az emberiség ilyen nagy ütemű fejlődésre képes, szinte kinövi önmagát az anyagból a fénybe.

Ha ebben az ütemben fejlődhettünk volna tovább, elveszítik a szolgabolygójukat.

Szükség volt egy hathatós beavatkozásra, s ezért hoztak létre egy olyan személyt, aki majd az egész emberiséget visszatéríti az anyagba, a mátrixba, meggátolva a nagyarányú szellemi fejlődést, azaz a megszabadulást. Nagyon is jól fejezi ki a mi "megszabadulás" szavunk ezt is, hisz megszabadulni, a fogságból szokás.

Ha figyelmesen tekintünk az emberiség 2000 éves fejlődésére, akkor nem lehet más következtetésre jutni, minthogy egyre nagyobb az elszegényedés, egyre több a háború, nőtt az erőszak, a népek, fajok és hitek közötti ellentét. Hiába papolnak a szeretetről, e két ezredév alatt a szeretet nem hogy nőtt volna, inkább a sárba lett taposva. Ami viszont elterjedt, az a kereszténység, s vált a bolygó legnépesebb vallásává, mégpedig erőszak sorozatok és népirtások árán.

Ezek után gondolkodjunk egy kicsit: Hol is jött létre az a bizonyos "megváltás?

Jézus nem megváltani jött az emberiséget, hanem megváltoztatni.

Több adat utal arra - még a Bibliában is ! -, hogy Jézus nem a zsidóság külső megjelenési jegyeit hordozta, hanem szőke hajú, kék szemű volt.

Az elmúlt évtizedekben több-ezer olyan embert kérdeztek ki, akik UFO észlelés tanúi, elszenvedői voltak, s nagy részük szőke és kék szemű földönkívüliekről számoltak be. Ők voltak az annunakik.

A figyelmes olvasó a Bibliában is rátalál olyan adatokra, hogy földönkívüliek űrhajókkal jelentek meg, s avatkoztak be a történésekbe.

Alapos a gyanú arra vonatkozóan, hogy Jézust az annunaki lények hozták létre, egy mesterséges megtermékenyítés útján. Sorsát folyamatosan követték és rendezték az események sorát.

Belőle kellett egy olyan rendkívüli személyt kreálni, aki majd az egész emberiség előtt nagy hatást gyakorolva tud fellépni. Ehhez pedig szükség volt olyan tettekre is, ami hihetővé teszi a köré épített legendát.

Cselekedeteinek, csodatévő tetteinek nagy részét kortársától, Tyanai Apollóniustól vették "Kölcsön"! Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az Apollóniusról elbeszélt bámulatra-méltó csodatettek egészen száz évvel ezelőttig feszültségben tartották és nehéz talányok elé állították az embereket. A régi tudósítások szerint ezen csodák révén Apollónius neve már kora ifjúságában futótűzként terjedt el minden kultúr-országban. Ezzel szemben a Názáreti Jézus saját kora tudata számára egyáltalán semmit sem jelentett. Őt senki sem ismerte, még azok sem, akik ismerhették volna.

Voltaire pl. szembeállította Apollóniust és Jézust. Még Napóleon is írt egy tanulmányt Krisztusról és Tyanai Apollóniusról.

Még kétszáz évvel később sem tudták az egyházatyák tagadni Apollónius bámulatba ejtő csodatetteit, de démoni erők közreműködésével magyarázták, míg Jézus csodáit isteni erőre vezették vissza.

Az első három században több, mint száz szobrot és templomokat emeltek Apollónius tiszteletére, istenként tisztelték. Elgondolkodtató tény, hogy a vele egy időben született Jézusról egyetlen egy szobor sem, egy rajz, vagy rézkarc sem készült. Apollónius sok könyvet írt, de a későbbi századok során a római egyház mind megsemmisítette, eltüntette..

Ha valaki kételkedne, nyugodtan nézzen utána, sajnos magyar nyelven nem sok található, de külföldön még számtalan könyvben írnak Apollóniuszról és a kor eseményeiről.

Álljunk meg egy kicsit, gondolkodjunk el a tényeken, ami megcáfolhatatlan, hogy Buddha, Zarathustra, Konfúciusz, Apollóniusz korában, tehát ezekben a századokban messiások sokasága jelent meg a Földön, amikor a bolygó lakossága a mainak csupán töredéke.

Mi indokolta volna pont akkor egy megváltó, mint Isten fia eljövetelét?

Ma már annál inkább szükség lenne rá, amikor a felmérések sokasága is arról számol be, hogy a fájdalom és a szenvedés az emberiség története során még soha sem volt ekkora mértékű.

A végkövetkeztetés tehát nem lehet más, mint hogy Jézus nem megváltani jött az emberiséget, hanem megváltoztatni, mert a "messiások kora" kétségbe ejtette őket, nem gondolták, hogy az emberiség ilyen nagy ütemű fejlődésre képes, szinte kinövi önmagát az anyagból a fénybe.

***

================================================================================

================================================================================

A Názáreti Jézus és Tyanai Apollónius

Názáreti Jézus kortársa volt Tyanai Apollónius, akivel szemben a Názáreti Jézus saját kora tudata számára egyáltalán semmit sem jelentett. Őt senki sem ismerte, még azok sem, akik ismerhették volna.

Az Apollóniusról elbeszélt bámulatra-méltó csodatettek egészen száz évvel ezelőttig feszültségben tartották és nehéz talányok elé állították az embereket. A régi tudósítások szerint ezen csodák révén Apollónius neve már kora ifjúságában futótűzként terjedt el minden kúltúrországban. Bárhová ment is, özönlöttek hozzá a betegek; mindenki tudta, hogy ez az ember a legcsodálatosabb gyógyításokra képes. Azokat is meggyógyította, akiknél minden orvosi tudomány csődöt mondott. A tudósítások szerint számtalan vakot, bénát, pestisest és megszállottat szabadított meg testi bajától.

Goethe korában Apollóniust még nem felejtették el úgy, mint ma. Az akkori történészek még nem hagyhatták figyelmen kívül és nem hallgathatták agyon, mint utódaik a múlt század közepe óta. Voltaire pl. szembeállította Apollóniust és Jézust. Még Napóleon is írt tüzértiszt korában egy tanulmányt Krisztusról és Tyanai Apollóniusról.

Feltűnő, hogy milyen sok hasonlóság van aközött, amit az Evangéliumok a Názáreti Jézusról elmondanak és Apollónius korai életrajzaiban elmondottak között.

Néró idejében történt Rómában. Fennállt a veszélye annak, hogy Apollónius is áldozatul esik a filozófus-üldözésnek, ami a keresztények üldözésével egyidejűleg kitört. Így hát elhagyta a várost. Mikor éppen a város kapuihoz ért, találkozott egy temetési menettel. Az eset részletekbemenően emlékeztet a Lukács evangéliumban leírt jelenetre, mely szerint Jézus éppen elhagyta Nain városát. „Egy fiatal lány halt meg esküvője napján. A vőlegény sírva kísérte a koporsót és egész Róma vele gyászolt, mert a leány előkelő családhoz tartozott. Mikor Apollónius találkozott a gyászmenettel, így szólt: Tegyétek le a koporsót; felszárítom könnyeiteket. Mikor megkérdezte a leány nevét, azt hitték, hogy egy szokásos gyászbeszédet akar tartani. Ő azonban megérintette a halottat, néhány értelmetlen szót szólt hozzá és visszahívta az életbe. A leány megszólalt és visszatért édesapja házába.” (IV.45.)

Már az Apollónius születéséről elmondottak is emlékeztetnek az Evangéliumokra. Mikor anyja várandós volt, egy napon magas, fényes angyal jelent meg előtte. Megrémülve kérdezte; „Ki vagy te?” Először nem kapott választ. Majd megkérdezte ki lesz az, akinek ő életet fog adni? „Én.” Az anya tovább kérdezett: „De hát ki vagy Te?” S azt a választ kapta: „Protheus vagyok, az egyiptomi Isten.” Tehát az a szellemi lény nyilatkozott meg előtte, aki alakját állandóan meg tudja változtatni, sokféle alakot tud magára ölteni. Ennek a történetnek a hangulata természetesen egészen más, mint a Lukács-evangéliumbeli történeté. De félreismerhetetlenül emlékeztet Gábriel arkangyal megjelenésére Názáretben Mária előtt. Röviddel fia születése előtt az anya álmot látott. Azt az utasítást kapta, hogy menjen ki a rétre virágot szedni. Szolgálói vele mentek de azután elszéledtek a réten virágot szedni. Az anya mély álomba merült. Egyszer csak mindenfelől hattyúk repültek oda, körtáncot jártak körülötte és énekeltek. Enyhe szellő járta át a rétet. Az anya felébredt és megszülte fiát. Ebben a pillanatban egy hatalmas fénnyel felvillanó villám csapott le rá az égből, de e jelenlévők bámuló szeme láttára visszatért aztán az éterbe. Ettől kezdve Apollóniust Isten fiának nevezték. (I.4-6.)

Az analógiák Apollónius egész életén átvonulnak. Így pl. van egy jelenet ifjúkorában, amely a Tarsus-i templomban játszódik, ahol bölcsességével ámulatba ejti a tanítókat; a 12 éves Jézus a templomban történetének pontos megfelelője. S mikor a férfivé érett Apollónius vándorútjait járja, ez Jézus vándorlásaira emlékeztet bennünket. Mint Jézust, őt is a tanítványok szorosabb csoportja veszi körül, de ezek száma nem 12, hanem 7.

De még Apollónius halála után is folytatódik a megegyezés az Evangéliumokkal. Néhány jelenetet a húsvéti történetek paralleljének tekinthetünk; az elhunyt Mester tanítványai együtt ülnek a halhatatlanságról való beszélgetésbe mélyedve. A filozofikus gondolatművészet révén, amit mesterüktől tanultak, meggyőződhettek róla, hogy a lélek tovább él a halál után. Csak egy vendég, egy fiatalember, aki egy másik templomvárosból jött el körükbe, kételkedik. Apollónius tanítványai hiába próbálják átvinni rá meggyőződésüket. Néhány nap múlva ismét együtt vannak és ugyanerről beszélgetnek; végül mindnyájan hallgatásba merülnek. A kételkedő ifjú elszenderedik, a többiek mértani ábrákat rajzolnak a földre. - Egyszer csak felugrik az alvó és felkiált: „Hiszek Neked!” A többiek rémülten kérdik, hogy mi izgatta fel ennyire s ő azt feleli: „Hát nem látjátok Apollóniust, aki belépett közénk? Nem halljátok, hogy csodálatos verseket szaval?” Most Apollónius tanítványai kételkednek, míg az idegen le nem írja nekik a verseket, amiket Apollónius, -aki már nincs az élők sorában- a lélek halhatatlanságáról tollba mond neki. (VIII.36.)

Még kétszáz évvel később sem tudták az egyházatyák tagadni Apollónius bámulatba ejtő csodatetteit, de démoni erők közreműködésével magyarázták, míg Jézus csodáit isteni erőre vezették vissza.

Érdekes bepillantást nyújt a keresztény teológusok és pogány filozófusok közti vitákba Hieroklesnek írása, aki magas rangú római állami tisztviselő volt 300. körül; helytartó volt egy kisázsiai provinciában.

Hierokles azt mondja; „A keresztények roppant nagyra vannak az ő Jézusukkal, amennyiben azzal magasztalják, hogy néhány vakot ismét látóvá tett és néhány hasonló csodát vitt végbe.” Előkelően tartózkodó stílusban hosszú felsorolásokkal hívja fel a figyelmet arra, hogy Jézus néhány csodája nevetségesen jelentéktelen Apollónius páratlan gyógyításai, halott-feltámasztásai és egyéb csodáinak özöne mellett. Mindenekelőtt azonban azt hangsúlyozza, hogy a nem-keresztény oldalon „sokkal helyesebb és megértőbb véleményt alkotnak a rendkívüli emberekről.” S aztán mikor felsorolta Apollónius tetteit, így folytatja: „De miért említem mindezt? Csak azért, hogy a mi pontos és minden egyes esetben jól megalapozott ítéletünket szembeállítsam a keresztények könnyelműségével. Mi ugyanis egy ilyen csodatevőt nem tartunk Istennek, csak olyan embernek, akit szeretnek az Istenek. Azok meg Jézusukat néhány jelentéktelen csodajel miatt máris Istennek kiáltják ki.” Végül megpróbál annak a véleményének érvényt szerezni, hogy az Apollóniusról szóló történelmi tudósítás összehasonlíthatatlanul sokkal megbízhatóbb, mint mindaz, amit a Názáreti Jézusról elbeszéltek. Az az arisztokratikusan előkelő megfontoltság, ami Hieroklesnél a keresztényekkel szemben megnyilvánul, valószínűleg tartósabb hatást kölcsönzött szavainak, mint amilyet az egyházatyák indulatos, sőt dühöngő kijelentései elérhettek.

Apollónius jómódú családba született. Apja halála után az örökölt vagyont elajándékozta és megkezdte vándorlását a nagyvilágban. Híre messze földön megelőzte, mindenhol nagy szeretettel és örömmel fogadták, Tömegesen várták és keresték a gyógyulni vágyók.

Először kelet felé indul, a kultúra forrásai felé és a régi Asszírián és Babilonián keresztül eljut Indiába. Mindenütt készségesen megnyílnak előtte a templomok és misztériumhelyek. Fiatalsága ellenére mindegyik Isten papjai elismerik benne a felettük álló beavatottat. Ninivében találkozik az asszír Damisszal, aki ajánlkozik, hogy vezetője és tolmácsa lesz. Apollóniusz így felel: „Én is értem, barátom, mindezeket a nyelveket, bár sose tanultam őket.” „Ne csodálkozz azon, hogy az emberek összes nyelvét ismerem, mert én megértem összes hallgatásukat is.” Apollónius azzal a képességével él, hogy az emberek lelkében elolvassa a gondolatokat, mielőtt azokat szavakba öntenék. S ha az embereket beszélni hallja, a külső hangzáson keresztül érzékeli a szellemi ősnyelvet, ami a különböző népek nyelvében egy és ugyanaz.

Apollónius az Indiából hozott tanokra ( Chrishna és Buddha) alapozva hozta létre az ”Esszénus Christosism” egyházat, amit azóta már teljes egészében sikerült kiirtani.

Kortársa volt Augustus, Tibérius, Caligula, Néró, Vespasianus és Domitianus római császároknak, tevékenysége komoly veszélyt jelentett az egész római birodalomra. Domitianus császár börtönbe akarta záratni, de a bíróságról láthatatlanná válva elmenekült. 97 éves koráig iskolájában tanítványait oktatta. Majdnem egy évszázadot ért meg, de mindvégig olyan virágzóan friss volt, mint egy ifjú. Senki sem vehette rajta észre magas korát.

Az első három században több, mint száz szobrot és templomokat emeltek a tiszteletére, istenként tisztelték. Elgondolkodtató tény, hogy a vele egyidőben született Jézusról egyetlen egy szobor sem, egy rajz, vagy rézkarc sem készült. Apollónius sok könyvet írt, de a későbbi századok során a római egyház mind megsemmisítette. (Ő írta a Jelenések Könyvét is!) 325-ben a Nicae Tanács elnöke Nagy Konstantin császár és a püspökök úgy alkották meg az új kereszténységet, hogy Apollónius tetteit átírták Jézusra, majd minden forrást, könyveket és a tudás hordozóit is megsemmisítették. Így esett áldozatul majd 50 millió ember, a nagy alexandriai-, és más ősi könyvtárak leégtek, ennek szolgálata volt a nagy boszorkányüldözés, és az inkvizíció is. Az inkvizítorok tudták, hogy ha valaki kínhalált hal, akkor következő életébe nem tudja magával vinni a képességeit.

Tehát a Tyanai Apollonius helyébe létrehoztak egy “megváltót” , így született meg a korai római egyházatyák fejében “Jézus Krisztus”

Megjegyzés: Tyanai Apollonius-ról külföldön nagyon sok könyv, dokumentáció, oktató videó, stb. megjelent, azonban magyar nyelven semmit sem találtam!

forrás:

https://www.youtube.com/watch?v=rMUI_x0ndoQ

http://www.stankovuniversallaw.com/2012/04/the-christian-fraud-message-from-apollonius-of-tyana/

https://www.etsy.com/listing/168520972/apollonius-of-tyana-g-r-s-mead-hardcover

http://www.librarising.com/spirituality/apollo.html

niversallaw.com/2012/04/the-christian-fraud-message-from-apollonius-of-tyana/

https://www.academia.edu/5050845/Lord_Jesus_Apollonius_of_Tyana_Apostle_Paul_Julia_Damano_Council_of_Nicaea_and_Great_Constantine-Formulative_Stage_of_Christianity_and_its_connection_to_ancient_India

==========================================================================================================

==========================================================================================================

Melyik farkas lesz a mentális szoftvered

A megfelelő mentális hozzá állással az ember képes önmagát megbetegíteni, vagy akár meg is gyógyítani. Ezzel a mentális hozzá állással tudjuk a szervezetünkbe, sejtjeinkbe bevinni a kvantum-információt. Attól függ, hogy milyen programmal töltöd fel a mentális szoftveredet, a kvantum információ betáplálásával olyan eredményt fogsz elérni. Azaz, megbetegítheted magad, de akár védetté is teheted magad, akár egy vírusjárvány idején is. Készítsd el a saját vakcinádat a kvantum-információddal. 

A Világot kétféle energia működteti: a félelem és a szeretet. Az összes többi ezek válfajai. A félelem megbetegít, a szeretet meggyógyít, de akár képes meg is védeni a betegségtől. 

Erről a kétféle energiáról beszélt az öreg bölcs indián is az unokájának, amikor azt mondta, hogy mindenkiben két farkas vívja a csatáját, a jó és a rossz, és hogy melyik győz, az attól függ, hogy melyiket eteted. Tehát félelemmel, vagy szeretettel töltöd e fel a mentális szoftveredet, annak megfelelő kvantum információval látod el a sejtjeidet. 

Menjünk vissza a kályhához. 

Pasteur azt állította, hogy minden fertőzés kívülről támadja meg a steril szervezetet. Kortársa Béchamp viszont meg volt győződve arról, hogy a baktériumok, vírusok bennünk vannak, s ha megfelelő táptalajt találnak, akkor válnak megbetegítő tényezővé. Bár Pasteur a halálos ágyán beismerte, hogy Béchampnak volt igaza, de ennek ellenére a gyógyszeripar még a mai napig is csak Pasteur elméletét fogadja el. Nem nehéz kitalálni, hogy vajon miért! Elgondolkodtató, ha mégis Béchamp elmélete tartalmazza az igazságot,  akkor a vírusok bennünk vannak, és csak rajtunk áll, hogy melyik farkast tápláljuk. Rajtunk áll, hogy milyen kvantum információval látjuk el sejtszinten a szervezetünket.  

Nobel-díjra jelölt Petrovics Garjajev:  

 "Az embernek magasabb szellemi szintre kell emelkednie, hogy mentálisan meg tudja védeni magát, létre kell hoznia egy mentális burkot, rá kell vennie a szervezetét arra, hogy „védelmi” üzemmódba működjön. Sejtjeinket megtaníthatjuk arra, hogy ne fogadják be, vagy vezessék át inaktív állapotba ezt az információt, hiszen az ember tudata képes befolyásolni ezeket a torziós mezőket." 

A Haj energiája

Egy energia forrásunk, amit eltitkoltak előlünk

A Vietnámi háború után az amerikai kormány különféle kísérleteket végzett, melyek bizonyították, hogy a hajban rengeteg energia van. Ezeket a hajjal kapcsolatos információkat a Vietnámi háború óta rejtegetik a nyilvánosság elöl.

Attól a pillanattól kezdve az én konzervatív férjem elkezdte növeszteni a haját és a szakállát, és soha többé nem vágatta le őket. Sőt mi több, a Virginiai egészségügyi központ megengedte neki ezt a hajviseletet, és a más nagyon konzervatív emberek is a személyzetből követték példáját. Ahogy olvastam a dokumentumokat, világossá vált, hogy miért. 

Kiderült, hogy a vietnami háború idején a hadügyminisztérium különleges erői titkos szakértőket küldött, hogy fésüljék át az amerikai indián rezervátumokat és keressenek tehetséges, edzett fiatal férfiakat felderítéshez, mivel azok jól tudnak lopakodva mozogni nehéz terepeken. 

Kiemelkedő, már-már természetfölötti nyomkövető képességekkel rendelkező férfiakat kerestek. Ezt megelőzően már voltak megkeresések, s a gondosan kiválasztott férfiakat nagy körültekintéssel úgy dokumentálták, mint a nyomkövetés és a túlélés szakértőit. Ezek a csábító frázisok jól beváltak a jelentkező újoncoknál, akik mellé néhány indián nyomkövetőt is besoroztak. 

A sorozás után hihetetlen dolog történt. Mindennemű képesség, adottság, mellyel a sorozást megelőzően még rendelkeztek az újoncok,titokzatos módon eltűntek, és képtelenek voltak teljesíteni a várt területen. E komoly kudarc után a kormány költséges kísérletekbe kezdett, hogy megtalálják a lehetséges okokat.

Mikor megkérdezték az újoncokat, hogy miért nem sikerült végrehajtaniuk a feladatot az elvárások szerint, a régebben besorozott újoncok következetesen azt válaszolták, hogy miután, megkapták a hivatalos katonai hajviseletet,(rövidre nyírt haj) már nem tudták érzékelni az ellenséget, nem működött "hatodik érzékük", illetve már nem volt megbízható, nem tudták "olvasni" a finom jeleket, és nem tudtak telepatikusan, vagy extraszensz képességeikkel informálódni.

Tehát a kutatóintézet újabb indián nyomkövetőket toborzott, s engedélyezték nekik, hogy megtartsák hosszú hajukat, majd különböző területeken tesztelték őket. Azzal kezdték, hogy párosítottak két olyan férfit, akik egyforma eredménnyel teljesítettek. A párosban most az egyik félnek hosszú hajat engedélyeztek, a másik előírt katonai rövid hajat viselt.

És elkezdődött a teszt. Időről időre a hosszú hajú férfi tartotta a magas pontszámokat. A rövid hajú férfinak folyamatosan gyenge pontszámai voltak, holott ugyanezekkel a teszt-feladatokkal azelőtt magas pontszámokat ért el.

Lássuk az egyik alapvető tesztet  - Az újonc alszik az erdőben. Egy fegyveres "ellenség" közeledik az alvó férfihoz. A hosszú hajú férfit felébreszti álmából az erősödő veszélyérzet, és elkapja az ellenséget még azelőtt, hogy hallaná az általa keltett zajokat.

A teszt egy másik változatában a hosszú hajú férfi érzékeli a közeledést, és valahogy ráérez, hogy az ellenség egy testi támadást akar végrehajtani. Csendben a „hatodik érzékét” követve úgy tesz, mintha aludna, majd megragadja a támadót és „megöli” mikor az fölé hajol, hogy megfojtsa.

Ugyanez az ember, miután levágták a haját és az előírt katonai hajviseletben végezte ugyanezeket a teszteket, cserbenhagyták a megérzései, és nem jól teljesített egyéb más teszteken sem.

Innentől kezdve egy dokumentált inkább előírás, mint "javaslat" lett, hogy minden indián nyomolvasó, illetve felderítő mentesül a katonai hajviselettől, illetve hosszú hajat viseljenek.”

Megjegyzés: Az emlősök teste évmilliók során fejlődött ki. Az ember és állat túlélőképessége néha szinte természetfelettinek bizonyul. A tudomány folyamatosan újabb és újabb felfedezéseket tesz az ember és az állatok csodálatos túlélési képességeit illetően.

A test minden része nagyon érzékeny műveletet hajt végre a túlélés és a test egészének jóléte érdekében. A haj az idegrendszer egy kiterjesztése, de tekinthetjük az idegrendszer egyfajta rendkívül fejlett „tapogatóinak”, vagy „antennáinak” is, amik hatalmas mennyiségű információkat továbbítanak az agytörzsbe, a limbikus rendszerbe, és az agykéregbe.

Az emberi haj, és az arcszőrzet nem csak egy információs út az agyhoz, a haj kifelé is továbbít energiát, mégpedig elektromágneses energiát, amit az agy bocsájt ki a külső környezetbe. Ezt a Kirlian fényképészetben látták először, amikor egy személyt hosszú hajjal fényképeztek, majd a felvétel után a hajat levágták.

Amikor a hajat levágják a befogadás és a továbbítás nagymértékben korlátozva van. Ennek eredménye az eltompultság és érzéketlenség. A haj levágása is közrejátszik, hogy nem vagyunk tudatában a környezeti, ökológiai problémáknak. Ugyancsak egy tényező, hogy érzéketlenné váltunk a baráti és párkapcsolatainkban, továbbá hozzájárul a szexuális frusztrációhoz is.

Következtetés: Miközben a szenvedés enyhítésének megoldása után kutatunk világunkban, ideje lenne már felismerni, hogy a valóságról alkotott legalapvetőbb feltételezéseinkben van a hiba. Lehet, hogy a megoldások nagy része minden reggel ránk tekint, mikor a tükörbe magunkra nézünk?

A hosszú haj erősíti a vitalitást és a meditációt. A haj kiegészíti a korona-csakrát. Segíti felvenni a kozmikus energiát. Kiterjeszti az idegrendszert, mint valamiféle kozmikus csáp, illetve antenna. Fontos szerepet játszik a férfiaknál az arcszőrzet is, illetve mindkét nemnél az intim érintések során a lábon, karon lévő szőrszálak is  hatalmas mennyiségű információt juttatnak az agykéregbe, illetve jeleket, üzeneteket küldenek a külvilág felé. 

A prófétáknak és a mágusoknak is mindig hosszú hajuk és szakálluk volt.  

Maria Orsic és a Vril Társaság - Maria azt állította, hogy rendkívüli médiumi képességeit a hosszú hajának köszönheti. 
Sámson hajának - mint tudjuk az Ószövetségből - különleges természet feletti ereje, illetve jelentősége volt.

Nem utolsó sorban tudjuk, hogy Krisztus sem vágatta soha a haját és nem is borotválkozott.

forrás: